Tehát a következő fél másodpercben már el is csíptem a kirakodott festékeket ahogy elsuhantak az autó mellett, és én egyre izgatottabban tekertem a 18-55 mm es kit objektívem fókusz gyűrűjét várva a keresőben szóló sípolásig ami a céltárgy fókuszba esését jelzi. Természetesen lehetetlen volt autóból ezt közeli objektumokra belőni úgy hogy a gép megfelelően jelezzen nekem, ezért a szememre hagyatkoztam az apró keresőben (ahová belenézel a szemeddel mikor fotózol)
Feltűntek következő pillanatban a munkások akiket akkor nem figyelhettem meg, de a fotókat vissza nézve a nagyon rövid zársebességnek köszönhetően (kimerevíti a gyors mozgást és ezáltal éles képek maradtak autóból is)végre megnézhettem mit ügyködtek. Az arcukat cenzúráztam, nem mintha ezen a képen a fókuszból való kiesés miatt alapból ne lett volna kicsit felismerhetetlen az arcuk. De remélem ezzel a kép témáját nem rontottam el. Szerintem lapozzunk is tovább picit.
Az álmosító útból a gyors pörgés hamar felébresztett, és arra sarkallt hogy rögzítsem a pillanatokat amik a szemem előtt peregtek le. A hídról leérve már alább hagyott az izgatottság (hála az égnek, különben elszállt volna a szívem a halálcsillagra) Vissza fordulva egy kanyarban még szép kontrasztban a munkásokat elcsíptem a géppel, és egy utolsó képet készítettem amit lentebb láthattok.
Meglepő volt hogy még a jelző lámpát is milyen gondosan becsomagolták fóliával (vagy fekete szemetes illetve halottas zacsival) hogy védjék a portól gondolom én.
Ez a kép is olyan hogy kiválogattam a többi közül mert úgy éreztem hogy ez szinte mesél.Köszönöm hogy elolvastad rövid beszámolómat és hogy megnézted a képeimet. Kellemes böngészést
Beni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése